Grúziát a kivándorlók körében adózási bennfentes tippként emlegetik – és a modell lényege valóban vonzó: Grúzia a magánszemélyeket a területi elv szerint adóztatja. Ez azt jelenti, hogy csak a grúziai forrásból származó jövedelemhez nyúl hozzá; a valódi külföldi jövedelem – ide tartozik a külföldi értékpapírszámlán realizált árfolyamnyereség, a külföldi osztalék és kamat is – a Grúziában illetőséggel rendelkező magánbefektetőnél alapvetően adómentes (0 %) marad. A grúziai forrásból származó jövedelmet 20 %-os egykulcsos jövedelemadó terheli.
Három dolog már az elején meghatározó. Először: Grúzia a D-A-CH országok szemszögéből harmadik ország – nincs uniós szabad mozgás, nincs automatikus tartózkodási jog (ugyanakkor sok állampolgárság számára nagyon liberálisak a tartózkodási szabályok). Másodszor: Németországgal, Ausztriával és Svájccal kettős adóztatást kizáró egyezmények (DBA) állnak fenn. Harmadszor: a sokat reklámozott, 1 %-os átalányadós Small Business státusz az aktív értékpapír-trader számára általában éppen nem használható – a pénzügyi és értékpapír-ügyletek a kizárt tevékenységek közé tartoznak (részletek a kereskedési jövedelmekről szóló szakaszban).
⚠️ Nem minősül adótanácsadásnak. Ez a fejezet tárgyszerű tájékozódást szolgál, és nem helyettesíti az egyedi tanácsadást. A döntő kérdés Grúziában nem az, hogy „mekkora a kulcs”, hanem az, hogy egy jövedelem külföldinek (0 %) vagy grúziai forrásúnak (20 %) minősül-e – és ez a besorolás a Grúziából végzett aktív kereskedésnél korántsem magától értetődő. Minden lépés előtt olyan szakmai tanácsot kell kérni, amely ismeri a jelenlegi grúziai gyakorlatot és a származási országot egyaránt.